- Hogyhogy egy gép, akit Ön programozott, képes arra, hogy engem (ENGEEEEM!!!!) dobjanak innen ki?
- Még nem jöttünk rá az okára, de mindent megteszünk, most is folyamatosan ezen dolgozunk.
- De ez csak egy gép, ráadásul kurvának programozva!
- Azt hiszem Ön sem volt ezen a téren rest, Hölgyem. Talán jobban csinálta.
- Nekem márpedig ez az Alany kell!
- Mindent megteszünk, de sajnos az esélyeink rohamosan csökkennek.
- Hogyhogy?
- A karakterek a rendszerben önállósították magukat és olyan taktikai repertoárt fejlesztettek ki, amit nem tududnk követni. Túl gyors ez nekünk.
- Azt ugye tudja, hogy ha ez nem az enyém lesz, akkor mindent megteszek, hogy a Hatóság bezárja ezt a sufnituning kócerájt?
- Kérem ne tegye, azzal nagy szégyen érne minket otthon a szíriuszon! Ha ez kiderül, akkor haza se mehetünk többé a szégyentől!
- És az jobban hangzik, hogy kicsinállak, te szemétláda? Vannak olyan ismerőseim, akik keveset kérdeznek, ám sokat cselekszenek.
- Ismerőseim nekem is vannak, de most egymást kezdjük el gyengíteni, ahelyett hogy arra koncentrálnánk, hogy végre elvihesse a játékát?
- Ez a játék már nem az a játék. Sokat változott.
- Garanciát adunk arra, hogy visszahangoljuk, ahogy Ön szereti. Valami harci impulzus, aminek a gyökerét még keressük lehet az ok, ami miatt még a személyisége is eltorzult. Mintha célirányosan rombolná saját magát.
- Azt én csináltam.
- De miért?
- Ha az enyém nem lehet, rohadjon szét az egész, magával és ezzel az amatőr bandával együtt. Többé nem kezdek szíriuszival.
- Akkor miért ide jött?
- El akartam kerülni az otthoni feltűnést.
- Még kikerülhetnek - akár véletlenül is - a hírek.
- Zsarolni próbál?
- Csak védekezni. Közös az érdekünk.
- Igen, ám én nem szoktam ahhoz hozzá, hogy együtt is sírjak azokkal, akikkel együtt nevetek!
