Közép
Hol arany és ezüst találkozik határon
Az a Közép, Barátom!
Ám ha van olyan, hogy Közép
Ahhoz jár még két szél
Igaz, hogy a Közép emelkedik
Ám az ember nem úgy nemesedik
Ha sietsz, hogy Tiéd legyen a jó hely
Többen megrekednek, erre mondod:röhej
Ne csodálkozz, ha a szélén találod magad
Talán mert isten vicces alkat
Ha sötétzöldben fürdesz, de kéne a világos
Na behúzol Középre, akkor lesz életed virágos
Három helyről árad a bolygóra a manna
Menj oda, ahol neked kedves az árnya
Ha az ellenkező póluson lelnéd önmagad
Az probléma vagy maga a Feladat
Úgyis olyan zengőn hirdeted az igét
Hogy az ellenkezőjének érzed meg az ízét
Miért haragszol akkor arra
Ki mit szól, azt is teszi zászlóra?
Sokan utazáson vagyunk túl
Sok kapcsolat most borul
Ugyanis akik igazán a társaid
Rájuk most sem változnak vágyaid
Ki rácsapott a máséra, mert akkor volt hatalma
Azért tette, mert akkor azt nagyon akarta
Ne háborodjon tehát nagyon fel
Ha ugyanazt történik most, vele el
Ám nem mindegy a minőség
Ha lenézni valakit neked a dicsőség
Lehet hogy más ugyanezzel tarol
Mert minden rászorulót inkább felkarol
Két szemlélet csap itt össze
Ám itt most ez nem olyan csörte
Hogy ki marad meg az jó kérdés
Talán a végeredmény a fejlődés
