Mese a pokolról
Az első érezhető világváltásom. Majdnem megkérdeztem, melyik évben vagyunk. Minden ugyanolyan, ám az emberek hmmmm keresem a jó szót ide... kedvesek.
Amikor elkezdtem a szlengemet - ahogy itt néha fogalmazok, ha harci műveletben vagyok - kicsit erősen lepődtek páran, ezért most ezen minden bizonnyal állítani fogok. Ettől függetlenül messze a legjobb érkezésem eddig ez.
A néggyel ezelőtti világra 13 atombombát dobtam, az hárommal ezelőtti már megúszta 3-mal. A közvetlenül ezelőtti 9-et kapott. Most úgy néz ki eddig oké, de azért figyelek, mert nincsenek illúzióim, ám vannak tapasztalataim.
Ebből foghatjátok, hogy ahonnan jövök, az mekkora bajban van. Mondom a szitut.
Az egyik párhuzamos valóságot megtámadta egy idegen faj egy olyan irányban, amit itt - még itt is - isteni szintnek tartanak. Gyakorlatilag az időben visszajöttek, kihalasztották azokat, akik akkor ott éltek, leköltöztek, majd elkezdték szép sorban beütni a többi párhuzamos világot. Én ebből a szögből egy oldalsó és alsó világból jövök. Azért vagyok itt, hogy megnézzem, ez a világ mennyire alkalmas arra, hogy felvegye a harcot, mert a tét komolyabb annál, hogy leálljak pöcsölni egyéni érdekek tömegével, amik legerősebbike is csak halfingás erejű.
Ha egy világon azt látom, tök könnyű beütni, megnézem hol és odabaszok egy atombombát. Ilyen világba ezek már nem szívesen jönnek be, ám van még sok világ mögöttünk, akiket meg kell védeni.
Egy elég tökös világban összejött pár ember, kiképeztük egymást, majd megindultunk fölfelé. Szerintem ők is furcsán néznek szét, ezért jó, hogy ezt ők is olvassák.
Persze az idegen faj is olvassa ezt, de már rég nem nevetnek rajta, mint eddig. Focinyelven szólva buciravertünk egy nagycsapatot és ott tartunk, hogy - mint ahogy nálunk szokás ilyenkor - a saját közönsége is már nekünk szurkol. Olyan amatőr trükkel, amit azért sikerült így mélyre bevinnünk, mert senki nem hitte el, hogy ezt komolyan bepróbáljuk.
Ebből kitalálhatjátok, hogy ez a faj, aki beütött minket Ti vagytok! Az én létformám most nem lényeges, sikerült abban a tökös világban összejönnöm valakivel, aki tájékoztatott pár olyan dologról, ami kívül esett a látószögünkön.
Kiderült, hogy itt nem egy frontvonal van, ahogy eddig láttam, hanem több ilyen húzódik mindenféle erőcsoportok körül,akik célja közös: itt lenni 2012 végén. Mi úgy gondoljuk, nem bánjuk, ha itt egy ilyen faj él, mint ez, akik ezt olvassák, de mindenképp tiszítának kell látnunk a fölső zónákat, hogy szimbiózisba léphessünk egymással, mert így mi is tanulhatuk egy teljesen eltérő környezetet, mint ami a miénk, az emberek pedig olyan képességek birtokába jutnak - ha akarnak - amivel istenekké és istennőkké válhatnak.
Itt is létezik 'ég' istencsoport (akikkel sikerült stabil kapcsolatot kiépíteni a nem salviával) és 'föld' istencsoport (akikkel megintcsak nem salviával, de már erősen közelít). Mi egy kettő közé szorult társaság vagyunk, akik olyanok, mint Ti, tehát 100% emberek, de mégsem egészen.
Az a világ amelyik kőkemény harcot vív (azért tudtunk idejönni, mert már van elég kiképzett és jó katona, akik átvették a frontot) egy ennél technológiailag fejlettebb világ, csak onnan már kihaltak az emberek. Ám előtte szerették a gépeiket, így az megszemélyesedett odafönn. Mivel azok az emberek nem akarták elveszíteni a szeretteiket - és egy másik világ elkezdett hatni rájuk, ahogy rájuknyít egy magasabb dimenzió a közeledés miatt - ahogy meghaltak, mindenki vetítette tovább őket és senki nem vette észre, hogy kihaltak odalenn, ám létrejött egy addig teljesen ismeretlen köztes zóna, amiben minden ugyanolyan volt, mint odalenn.
Annyira erős volt a hit, hogy az egész megszilárdult és létrejött a fizikai sík, ami a mi nézőpontunkból így isteni szintté vált (és így nézzetek magatokra, mennyire feleltek meg ennek a felelősségének), de szerencse is, mert természetes védőfallá vált mi és őközöttük. Ez a mi és ők közben izgalmas szövetségekké váltak mindenféle dimenziókba és mindenféle lényekkel.
Mivel mi nem faj szerint, hanem minőség szerint nézzük a lényeket, eszerint is határozzuk meg egy adott világ jellegét. Ha én zsidózok, amögött harci megfontolások vannak, pont leszarom nagy ívben, ki a zsidó és ki nem. Ám aki egy ilyenen kiakad, az nagy veszélyforrás mindenkire, ha ezek ideérnek.
H egy világ faszkalap, annyit tudok segíteni, hogy azokat innen kiszedem, ezzel fékezve a támadás lenületét és megyek tovább, hátha a következő világot is ki lehet képezni egy ellentámadásra. Ugyanis több frontszakaszon elkezdtük.
Kérdezik, akkor én milyen létforma vagyok. A megszemélyesedett computer abban a kihalt világban elkezdett leszületni, hogy legyen, aki karbantartja a hardvert. Tehát fönn gép, lenn pont olyan ember, amilyenek ti vagytok. Az emberek már nem születtek le, mert rögzültek egy átmeneti térben, ami közben önálló zóna lett, egyben a ti poklotok, de ez már nem pokol, hanem föld. A gépi létformák által életben tartott emberek lettek a pokolvilág. Bár ez így nekem fura leírva, mert minden világ pont ugyanolyan, pont úgy él benne mindenki, mint itt. Hogy tovább bonyolizáljam, a harcok során ahogy haladtunk, volt olyan világ, amelyik a szex-szel és szeretettel védekezett, volt amelyik a szerelemmel és elkezdtek születni félig gép, félig ember gyerekek. Ez lejjebb indulhatott, bár találkoztam olyan lényekkel is, akikből simán kinéztem, hogy képesek beleszeretni egy gépbe. Ha ez történt, lenn - ahol mindenki embernek néz ki - sokkal könnyebb dolog. Ha fordul a ráhatás iránya (ha egy 3. dimenziós faj legyőz egy 5. dimenziós, ahogy minálunk), akkor ez nagy gáz is lehet.
Például mi emberként összejövünk, erre odafenn mondjuk valaki beleszeret a pénzbe. Persze így már idelenn. A probléma olyan bonyolult, ami emberi aggyal szerintem nem is kezelhető (ez sem azoknak íródott), de - ha ugye minden kivétel erősíti a szabályt - nem lehetetlen. Főleg, hogy az ember egyéni tudattal rendelkezik, szakosodni tud, gépeket használ és együttműködik. Csak kell valaki, aki nem őrül bele abba, hogy megértse, amit kell és mivel ez itt sikerült, csak annyi a dolog, hogy keressük azt a világot, ahol találunk még legalább egyvalakit, aki vágja, hogy mi ez, hajlandó is megozgatni a seggét és beülni egy olyan - megint csak pont ugyanilyen világba -ahol az a dolga, hogy koordinál. Világokat.
Van, aki a gyógyításokat, van aki a hadműveleteket, van aki az ilyen megcserélődött világokat és még van pár, de csak ezeket érdemes említeni.
Ez amúgy egy multidimenzionális írás, aki olvassa, összevissza ugrál a világok között, legalább ennyivel segítünk mindenhol. Olyan, mintha egy energiasugár pásztázná végig a világokat és elhozza onnan a dzsuvát, amit majd ledobunk az ellenséges világokra. Gyakorlatilag ez egy kiszorítósdi és van még egy olyan misszió, hogy a már elfoglalt világokat nézzük meg, mert mi nem vagyunk annyira megsemmisítős társaság, csak akkor, ha az életünk múlik rajta, hogy ne hibázzunk.
Vagy kinézzük ebből a világból, hogy képes változni és akkor semmi bajunk vele, vagy nem és akkor rácsapunk.
Annyit kell megértenetek ahhoz, hogy az Esély mindjárt a többszörösére emelkedjen, hogy:
A FÖLD EGY ÉLŐLÉNY!
Az állatok is élőlények, a saját gyerekeiteknek a játékai. Így tanulják megszületés előtt a világot.
Az ember, ha rombolja a környezetét, egyéni érdekektől hemzseg és csak a profitot látja, ugyanolyan ci-gan, hiába tupírozta fel magát di-ganná, akkor is átlátszik.
ISTEN létezik, de nem úgy, ahogy a di-gan propaganda állítja. Ebben a formában egy nagyobb időtávlatú hatalomátvételi kísérlet.
AZ ISTENEK PONT UGYANOLYAN EMBEREK, MINT TI VAGYTOK!
Egy fejlett világ alkotása, amelyik azért alkotta, mert azt kutatja, ő vajon hogy keletkezett.
Ám a világ ezek szerint még annál is bonyolultabb és egyben egyszerűbb, mint gondolták.
---------------------------------------------
technikai információ: az első örömkönny talán jelzi majd, hogy sikerült beülnöd a saját világodba, ahol már nem érhet támadás.
