Ősi révülési szertartás során a következő képek villantak fel.
Imre fősámán - aki ritka felfúvalkodott hólyag volt, ám kiválóan értette a dolgát - megjósolta, hogy az indijók földjét majdan őróla fogják elnevezni. Ezen mindenki nevetett. Azt is elmondta, hogy ő már csak ilyen vicces alkat. Ha már a hatágú csillagot is elnevezhetik akárhogy, miért ne tegye?
Először delegációt küldtünk át oda, ám az indijók ritka szívélyes fogadtatásban részesítették őket, így felmerült, hogy a kalandozások alkalmával mi is telepítsünk át egy különítményt, akik majd akkor lépnek elő, amikor szükséges. Amikor megkapták az engedélyt, Csaba és társai útnak indultak.
Atum - kit Atonnak is hívnak - megjelent nekünk és figyelmünkbe ajánlotta barátait, akikhez még az ősidőkben költözött át. Ezek a barátok égi eredetűek, ám a földi állatok jellegzetességeit vették magukra, amin jókat derültünk. Elmondásuk szerint majd a jövőben lesz rá szükség, amikor rendet kell tenni az állatok között az emberben. Kérték, hogy ha előjönnek, bízzunk majd a macskában, a sólyomban, a kutyában, az íbiszben, a sakálban és meglepetésre az embert is ide sorolták.
A Nap nem mindig lesz szövetséges az Arany fényével, ilyenkor forduljunk bizalommal az Ezüst sugárhoz.
Mint ahogy az ember úgy válik emberré, hogy megjelennek benne az állatok-összességei, az angyal úgy válik angyallá, hogy megjelennek benne az emberek-összességei.
Imre azt vállalta el, hogy őróla elnevezett földjén ezt majdan lehetővé teszi. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy - amikor eljön az idő - vezető energiacsomagokat küldünk oda. Ez a csomag ahhoz kell, hogy az istennő piramisát élesítsük, amikor megjelenik, hogy könnyedén leszállhasson ide.
Ha az Istennő leérkezett, a föld, melyen teszi, a világot kell, hogy vezesse.
Ha baj lenne, Adolf, Alfred vagy Arnold ott terem!
