Sokszor fordult már elő. Olyankor szokott ez a téma napvilágra kerülni, amikor az istenek úgy döntenek, hogy jelenlétük nyílvánvalóságát megemelik, vagyis jobban előtérbe kerülnek. Amikor nincsenek előtérben, szét vannak szóródva a Világban, legtöbbjük még csak tudatában sincs annak, ki is ő valójában, mert az Élmény így teljes.
Amikor azonban a Feladat vagy más megkívánja, felébrednek és összegyűlnek. Valahol. Hogy hol, azt szavazással döntik el, mégpedig úgy, hogy utazgatnak és mindenhol benyomásokat szereznek. Ez objektív dolog és hogy még pártatlanabb legyen, senki sem tudja, hogy valójában ez egy szavazás.
Az istenek lakhelye egy Másik Valóság. Ezért nem találni sehol. A Másik Valóság semmiben sem különbözik attól, amiben élsz, csak belépési jogot kapsz arra, hogy a promptot áthelyezd. Ebben a valóságban ember vagy, ám ha belépési jogot kapsz, istenné válsz. Mintha a kalandjáték karaktered összértékei szintet ugranának és lehetővé válik Számodra az, hogy a tudatod áthelyezd.
Amikor a kíváncsi lehallgatásfülek elől valakit egy hasonló valóságba vittem át, hogy tudjunk dumálni, ezt az illető észre se vette. Aztán a beszélgetés végén szólt, hogy 'olyan érzésem van, mintha mi nem lennénk itt'. Mintha senki nem látna bennünket. - Nem is vagyunk itt.
Ám létezik még ennél is följebb világ. Mindig létezik ilyen, akárhol is légy!
A tér sokkal bőségesebb dolog annál, hogy csak kinyújtod a kezed és szemmel leméred.
Alfaville sosem szűnt meg, csak átalakult. Elbújt és úgy figyelte, hogy nőnek ki gomba módjára az Új Istenek lakhelyei.
Ataisz úgy süllyedt el, ahogy mi gondoljuk. Atlantisz úgy, ahogy tervezték. Ám van még másik két ilyen Sziget, mely felfedezésre vár.
Mi kell hozzá, hogy megtaláld?
Csak egy kis rugalmasság.
