2013. június 17., hétfő

Börtönnapló

Jövőképek 2



Amikor stabilizálták magukat és teljes függésbe hozták az országot, megjelentek nagyon sokan és elkezdtek beköltözni azokba a lakásokba, amik újonnan épültek, de mi már nem jutottunk hozzá. Azokat a lakásokat sem hagyták ki, amikből a bebukott lakáshitelek miatt kiköltöztettek tömegeket. A kormány tehetetlen bábfigurák gyűlekezetévé vált, a nemzetbiztonsági hivtalokat már rég átvették. Az új érkezők tömege teljesen felborította az arányokat és kezdték kiszorítani a lakosságot a fővárosból. Akik ellenálltak, mindenféle vádakkal - amiket előtte jól előkészítettek az élet-környezettel - bíróság elé állították és tömegével kerültünk ide be. Az itt lévő - még itt is lebarnult - társaság elkezdett terror alatt tartani minket, nem volt nehéz arra következtetnünk, hogy ez egy összehangolt akció lehet. Főleg úgy, hogy sokan elkezdtek meghalni a börtönben, ami erősen gyengítette az esélyeinket. A vidéki városok fellázadtak és országos akció kezdődött, amihez csatlakoztak a határon túli magyarok is. A határon túli magyarok viszonya az Anyaországgal így erősen kezdte felvenni azt a külpolitikai jelleget, ami hasonlít az otthoni helyzetre. Budapestről teljesen kiszorultak a nemzeti érzelmű emberek, a többiek pedig mintha fel sem fognák, mi történik körülöttük. Szinte reménytelen helyzetben szabadulunk - ha szabadulunk - mert amíg mi benn ültünk, addig ők már gondoskodtak arról, hogy ne is akarjunk itt maradni ebben az országban.

Ám Magyarország nem Palesztína!