Elég jó a kung-fum. Ezt mondják olyanok, akik ezen a platformon mozognak. Mások szerint az a szamuráj, aki vakon mindenkit legyőz.
Más korok, más harcmodor.
Elég sok mostanában a hirtelen irigyem, de ebben a műfajban vannak itt komoly játékosok is a pályán, akik nem ma kezdték, mint az új menők.
A mostani harc már nem egy csatát megélt, ezek egyikét ismeritek Ti II. Világháború néven. Az a negatív PR, ami övezi személyem egy kis szeletét, némi korrekcióra szorul, ezért Látószöget növelünk.
Az ellenséget úgy tudnám jellemezni, hogy személytelen. Ő nem lenne ellenség, ám nem ismer mást, mint a saját akaratának maradéktalan teljesülését. Tehát a mi szemünkben és definícióink szerint egy rendkívül veszélyes ellenség.
A 3. dimenzió és a Föld csak egy platform. Pont olyan, mint a Sajátod. Az ellenség kénytelen erre a platformra jönni, ha velünk harci érintkezésbe akar lépni. Ha nem jön ellenünk, akkor is megvagyunk vígan úgy, hogy egymást annyira nem zavarjuk,. Ha tehát ő jön, az támadás, vagyis mi vagyunk a jók, ha égi bíróság elé kerül az ügy, ami az ő hazai pályájuk.
Ahogy dimenziót növeltünk, úgy váltunk meglepetésszerű szereplőkké. Mintha a játék utolsó fázisában elkezdenél irtó nagy lapokkal lejönni az Asztalra akkor, amikor már minden eldőltnek látszott.
Az ellenség azt hiszi, mindent tudok. Szerintem én vagyok közületek az, aki semmit sem tud. Együtt haladok a legucsóval és közben segítek neki. Persze az összes létező támadás ide koncentrálódik, mert önmagából indul ki és nem ismer más irányítási rendszert. Amikor persze bennem van, rájön, hogy itt kurvára semmit sem tud meg.
Ez a hadsereg úgy ven megszervezve, hogy elméletileg senki sem ismer senkit. Természetesen érezheti, de csak ennyi. Kivéve komplett céllal összevont társaságokat. Senki sincs a csúcson, ezért nem tud a kedvenc módszerével élni, a Központra támadni. Úgy működik, mint az Internet. Csak akkor lehet megsemmisíteni, ha önmagát semmisíti meg. Ezen a Pályán.
Tehát itt mindenki hozzám képest rendkívül menő. Mégis engem vádolnak ezzel, mert amit itt nyomok, nem tetszik neki. Persze hogy nem tetszik, ha a saját szíve súgja, mit szerertne itt látni! Mindenki láthatja Önmagát itt Visszatükrözve! Na ilyen sokatok környezetében a levegő, mint amit itt éreztek. Sokatoknak olyan képességei vannak, amiről én csak álmodhatok, mert azonnal katonai támadás ér, ahogy hozzáférek. Akik meg féltékenyek, jöjjenek ide és féltékenykedjenek itt!
Ám akik itt menők, az életben rendkívül szorult helyzetben vannak, mert akik meg kinn menőznek, nekik mindenre szükségük van és tőlünk szívják el. Így használja az ellenség a saját erőket magunk ellen. Ne felejtsétek el: ez Személytelen (!!!) ellenfél, vagyis csak Benned képes megjelenni. Ám nem képes huzamosabb ideig maradni, csak időszakokra, mert kezd belezavarodni a sok Egyéni Tudatba. Ha elég sok impulzus éri egyszerre, a felér egy olyan ellentámadással, ami meg a saját infrastruktúrára épül.
Közben meg vannak olyan részei is, amiket mi Szövetségesként azonosítunk és így van ezzel ő is. Ez gyakorlatilag megfelel istenek csatájának, ahol a jelenlegi helyzet az, hogy le van osztva a Pálya pár nagyra és közben kiszorultak a többiek. Ebbe az Állóvízbe érkezett olyan szögből egy Támadás, amire nem voltak felkészülve, így elsöprőnek lehetett nevezni.
Gyakorlatilag egy olyan spirituális rendszerváltásról beszélünk, ami után az istenek teljes jogú tagjává válik az Emberiség, ám erre oda kell érni 2012 nyarára valahova, ami innen nézve megvalósíthatónak látszik. Persze hogy ránkrohannak előtte, mert zsíros falatnak nézünk ki, ám egy rovartámadás ellen legjobb a Növénytaktika. Minél több rovar jön, mi annál gazdagabbak leszünk, ha bezárul a Burok és megemésztődnek.
Amikor Ti menőmanóztok, azt tegyétek úgy, ahogy én, hogy közben ellenetek harcolok, mert nem vagytok képesek uralkodni magatokon. Minél jobban kiakadsz rám, nekem annál jobb a harmezőn és annál szarabb az életben. Ám ha fordul a kocka, az neked nagy gáz! Márpedig fordul és légy erős: én végig csak jót kívántam Nektek, ezért sikerüt annyi minden. Amikor már olyan dolgok is elkezdtek Titeket érdekelni, ami már nem kéne, megismertétek a katonai erőmet. Szólok, hogy kurvára vigyáznom kellett.
Nem bolygószintű, hanem bolygóközi harcra lettem felkészítve. Engem kurvára nem érdekelnek ezek a helyi ügyek, amik miatt itt nemzetközi szinten baszogattok. Nekem össze kell hangolnom egy égi szálat egy földivel és ha nem sikerül, ugrok egyet át egy másik pont ilyen valóságba és lehet hogy már másképp csinálom. Itt meg eljön a világvége, aminél ha rámhallgattok: 1. vagy bekönyörgitek magatok egy másik valóságba 2. elég kicsi az esélye, hogy akár a második percnek azonosított időszeletet megéred ott mint Személyiség.
Ha sikerül, az más. Őszintén szólva néhányatokkal már tele a faszom és elkezdem kilövöldözni azokat, akiknek más idegesítővé kezd válni az a sok papírgalacsin, amit rámlő. Mindezeket olyanokra alapozva, amin eleve bukná a Kollektíva előtt. Tehát az eleve reménytelen esetektől jobb hamarabb megszabadulni, mint később. Vállalom a felelősséget, majd lesz egy jó érvem: A Győzelem.
Namost azokkal, akik maradtak az egyik legnehezebb ívszakaszon, megyünk 'át'. Ebből semmit sem fogsz észrevenni. Talán annyi a Különbség, hogy akikkel odaát jóban voltál, most erősen sanszos, hogy fordítva van. Ezt nem egyszerű lekezelni. A meló az, hogy visszamenjünk, de álljunk meg Középen, mert ott a stop! Ám akik ide jönnek, már minden bizonnyal maguk is tudják, hol kell megállni.
A többiek vagy észbekapnak, vagy elkezdem őket lassan takarítani a Pályáról.
Durva volt, hogy tegnap az asztalról kellett összekaparnom a dohányt, hogy legyen legalább egy cigim.
