Seretettel kösöntöm az értekezleten megjelenteket!
Mint tudjuk, mi - ősi genetikus lustaságól - utálunk dolgozni, ám imádjuk használni azoknak a hülye népeknek a vívmányait, akik dolgoznak. Ha senki nem dolgozna (mint nálunk a sejtségben), lehet, hogy nem lennének ilyen vívmányok, ebbe azonban még a minket vezető sereteben teljes szíriuszi barátaink sem gondoltak - véleményünk szerint - bele.
Perse mi azzal simán takarózhatunk, hogy ők a fejlett lények, nem mi, így megnyugodhatunk. A Felelősség náluk van, bár élünk a gyanúval, hogy azt simán a nyakunkba öntik, ha a saját seggüket kell megmenteniük. Hiába no, a letisztázott felelősségi viszonyok mindig meghozzák a maguk gyümölcsét - nálunk káosz formájában - amire az egyetlen gyógyszer, amit ismerünk a Rend és Fegyelem!
Ha nem megy, akkor vodkával tapasztjuk be az űrt, ami majdnem voda, így ha erről beszélünk fölfelé, mindig elharapjuk azt a kis k betűt.
Szóval mi utálunk dolgozni, de imádunk értekezleteket tartani, ahol egyrészről elkerülhetjük az érdemi munkát, másrészről produkálhatjuk magunkat. Persze inkább a főnök teszi a beosztottakkal és sokszor külön öröm nézni a pofájukat, amint halálra untatjuk őket mindenféle saját gondolatokon(!) alapuló eszme(!)futtatásokkal, ám egyesek szerint ebből csak a futtatást végezzük igazán profi módon.
Amíg be nem esett ez a Probléma. Állítólag nincs olyan, hogy 'probléma', csak 'megoldásra váró dolgok', ám mi hajlamosak vagyunk a pánikra. A többiekkel ellentétben mi erre úgy reagálunk, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból (és hogy meglepődünk ilyenkor, mire is vagyunk képesek, ha akarunk valamit), de arra vigyáznunk kell, nehogy bárki is kiejtse a száján a 'pánik' szót, mert kkor tényleg baj van. Így megoldásként felcseréltük a két magánhangzót és csak arra koncentráltunk.
Mivel nem annyira jellemző ránk az intellektuális megközelítés (akkor választ kellene adnunk egy csomó felmerülő jogos kérdésre), megelégszünk azzal, hogy 'én vagyok a főnök' és ha baj van, elég csak fölfelé nézni Utasításért a picivel nagyobb főnökhöz és már át is toltuk a felelősséget.
Nekem úgyis csak egy dolgom van, a rend és fegyelem biztosítása, amit professzionális módon végzek el.
Beszédem befejezném, mert most kellene rátérnem a pro... megoldásra váró feladat részletes ecsetelésére, de sikerült elérni azt, hogy ez már a Főőőőnök gondja. Gondolom ő is kukkol fölfelé, mikor nem figyel oda az adminisztrációs vezető, hogy abban a kis pillanatban átcsempéssze az aktát az ő picivel nagyobb főőőőnökének asztalára.
Hú, megizzadtam, megyek vizet inni!
