Beszélgetés Hitlerrel
Motto: Minden csak Látószög kérdése
Üdvözlöm a Kedves Olvasókat, a most következő interjú Adolfkával készült, aki egy két éves kristálygyerek.
- Szia Adolfka, mesélnél nekünk a barátodról, aki állítólag itt ül velünk?
- Á, ő Én vagyok, de Te ezt úgyse fogod megérteni most. Látom rajtad, hogy síkhülye vagy, durva lesz ebbe a világba felnőni. Sok meló lesz itt még.
- Ezeket ő mondja neked?
- Mondom, hogy tök felesleges bármit is mondanom, inkább gagyogok egyet és megyek a mászókára.
- Mire értetted azt, hogy "sok meló lesz itt még"?
- Az a helyzet, hogy ez a bolygó kiemelt isteni figyelem középpontjába került. Ezért most sok kristálygyerek születik le, hogy az isteni megnyílvánulás minőségét felemelje. Igen ám, de mi nagyon magasról érkezünk. Valaha mi egy nép voltunk, de kettéváltunk. Most egyesülünk újra egy olyan világban, ami egyszerre testesíti meg a mi tisztán energia formájú Létezésünket a Ti fizikai testben, vagyis az Anyagban - ami egy másik szélsőség - való Életetekkel. Ez az egyesülési folyamat zajlik most, amit Ti különféleképp neveztek és sokszor másképp is értelmeztek, mint Mi, de ez normális, ha az érzékelés helyes.
- Krisztus Második Eljöveteléről és a Messiásról beszélsz?
- Ja, csak nekem ők túl uncsik, az a baj. Sokkal jobban bírom Tollaskígyót.
- Mitől függ, hogy épp hogy szólítják?
- Más szerepet játszik el, de a végén minden sztori vége ugyanaz. Tehát végeredményben eddig nekünk mindegy volt, de aztán sikerült kapcsolatba kerülnünk valakivel, aki révén rájöttünk arra, hogy itt egy teljesen létező Valóság van, amiről eddig nem nagyon tudtunk.
- Azt akarod mondani, hogy a mi egész világunk, vagyis a Teremtés egy véletlen műve lenne?
- Hogy Ti is értsétek, keressetek rá, hogy fedezték fel a penicillint.
- Ezt hogy értsük meg mi?
- Megjelent az ego. Ez nálunk olyan, mint nálatok egy mutáció. Csak nekünk sokkal rugalmasabbak a lehetőségeink. Ilyen téren legalábbis.
- Az ego lenne a véletlen műve?
- Igen, ezt jöttünk tanulmányozni. Az állatokból kezdtük a megfigyelést, és rájöttünk, hogy ez egy olyan lehetőség, amivel nekünk is lehetőségünk van fejlődni és megismerni egy olyan lehetőséget, amivel eddig nem tapasztalt jelenséget is okozott, mégpedig az élményt. Ám sokan nem így látták, de meggyőztük őket. Azonban vannak energiák, amiket mi már nem tudunk leállítani, ha egyszer elindítottuk, mert eddig ez az útirány kívül esett a látószögünkön.
- Akkor minket a vég fenyeget?
- Á dehogy! Kitaláltuk, hogy legyenek indigógyerekek, akik majd megoldják ezt a problémát.
- A karmában ez hogy jelentkezett?
- Megjelent néhány faj és ezzel egyidőben elkezdtek hatni az Ataisszal és Atlantisszal kapcsolatos karmák, tehát gyorsan cselekedni kellett. Volt egy jó lehetőség sok karma egyidejű oldására úgy, hogy ne a ciki megváltásban bízás legyen, hanem mi magunk oldhassuk fel és rányomultunk az Első Világháború utáni begyógyítatlan sebekre, amiket új mederbe tereltünk és megkezdtük az Ellentámadás megszervezését, hogy kidobjuk innen a behatoló magasabbdimenziós fajt.
- Ezt hogy kell értenünk?
- Amikor egy fajt megtámad egy másik, ráadásul magasabb dimenzióból, azt nem annyira 3 dimenzióban kellene értelmezni. Itt minenki úgy ragad bele egy darab idősíkba, hogy ezek úgy játszottak eddig veletek, ahogy akartak. Az indiánoknak volt erre egy jó megoldásuk és azt emeltük be a platformba. Kicsit durva, de a meglepetés fontos szerepet játszott az akció megtervezésében. Utánunk születnek majd le a maják ide, ahogy mi jelzünk nekik, hogy szabad a pálya. Ők túl békés lények ide, de mi - a kristálygyerekek első generációja - katonák vagyunk. Aztán rájöttünk, hogy ide nem katonák kellenek, hanem gyógyítók, mert közben az indigógyerekek olyan szintre spilázták fel magukat, hogy gyakorlatilag autópályát raktak a seggünk alá, így nekünk itt túl sok dolgunk nincs, ezért igyekszünk átképezni magunkat.
- Mivé?
- Ha valaki tudja, hogy kell itt, ezen a bolygón Fényvárosokat építeni, nem lehet rossz jövőképe. Majd szabadfényművesek leszünk.
- Ezt hogy érted?
- Na itt untam meg a beszélgetést ezzel a dilettáns fasszal, most szépen eltütyögök a játszótérre és belevetem magam a homokbaesés utáni balhé kiszórakozásába, hogy ne unatkozzak annyira, aztán majd felnövök.
